Gombát gombával - Sketchbook I.

(English below)
A május elsején üvegbe zárt festékanyag eddig a fürdőszoba ablakában várta a sorsát.
Hála a teafa olajnak, már nem kell felfordulni a gombalétől, de aki a teafa olaj illatát sem bírja, azt ez a tény sem fogja megnyugtatni.
Szűrés után (május 8.) állni hagytam, bevallom nem sokra számítottam. Amikor leülepedett leöntöttem róla a fölösleges folyadékot és megint pihentettem egy jó hétig (vagy többig, igazából csak nem néztem rá, már az is megnyugtatott, hogy nincs dögszag körülötte.)
Ma öntöttem le róla vizet és olajat másodjára, és -3 héttel a szüret után- kipróbáltam.
Működik.
Sőt.
Könnyen visszaoldható, lazúrozva (vizes ecsettel követve a tussal megrajzolt vonalakat) is szép, magában pedig mély fekete színe van. Persze kicsit szemcsés, a szűrés nem volt tökéletes, de jó.
Nagyon kevés lett belőle, úgyhogy néhány gyapjas tintagombával még remélem összefutok és akkor velük is kipróbálom.

Korábbi bejegyzések az előkészületekről: Tintagomba tus

The inkcap ink -3 weeks after the harvest- is ready to use.
No vile smell, thanks to the melaleuca oil, just rich brownish-black colour (and some bits of mushroom left).
I should try this with shaggy mane (Coprinus comatus) next time, if I can find any.
These tiny caps produced only a few drops of ink. Still a success!

Previous posts about the process: Inkcap ink